Ha az embert elkerüli a flow-élmény



Ennek oka az lehet, hogy az ember nem tud magából eleget kihozni, akár mert nincs rá lehetősége, vagy mert nincs mersze belefogni az előtte álló feladatba.
Ilyenkor az emberek fölösleges vagy destruktív tevékenységi formák felé fordulnak, s az  öröm hajszolása harmónia helyett inkább entrópiába fullad.
 

Ennek szembeszökő példája a fiatalkori bűnözés. Sok kamasz szenved az unalomtól, úgy érzik nincs mit csinálniuk a steril környezetükben. Ha a fiatalember képes lenne felismerni a kínálkozó kihívásokat rejtő lehetőségeket sok minden mást tehetne: teniszezhetne, olvashatna, önkéntes munkát vállalhatna, sátorozhatna, fejleszthetné rajztudását, idegen nyelvet tanulhatna. De fel kellene kelteni valamihez az érdeklődését. A legjobb lehetőség erre a jó példa lenne, aki tudatosan vezetné őket a komplexebb tevékenységek felé.

  A mesterséges szerektől való függés nyilvánvaló kísérlet arra, hogy valamilyen módon megszerezzük a tökéletes élmény érzését. Az alkohol, a drogok megváltoztatják az előttünk álló feladatok érzékelését és saját képességeink megítélését, s ezért átmenetileg abban a tudatban ringathatjuk magunkat, hogy megtaláltuk lehetőségeink és képességeink közötti egyensúlyt. A mesterségesen előidézett flow azonban két dolog miatt veszélyes. Először is nem fejleszti a képességeket, és nem növeli a komplexitást.; másodszor pedig a fiziológiás függőség hatalmas entrópiát vált ki az egyénben és a környezetben.
 

A mai kultúra túlságosan sok passzív és értéktelen szórakozást kínál. Egy eszményi társadalomban az emberek faragnának, szőnének, programoznának, festenének, történeteket mesélnének, énekelnének, táncolnának és nem lenne annyi szükség hivatalos szórakoztatásra...A mérhetetlen mennyiségű popzenei felvétel, a sok videofilm, a tévéműsorok, a mozifilmek, a ponyvaregények és a bulvárlapok hihetetlen mennyiségű figyelmet vonnak maguk felé. Az izgalom képzetét keltik az agyban, de csak addig, amíg nincs szükség semmiféle képességre, s úgy használják az emberek pszichikus energiáját, hogy közben nem növelik a tudat komplexitását.
 

Ideális esetben igazi örömet, elégedettséget érzünk a mindennapok valódi kihívásai által létrejövő munka, kreatív önkifejezés, családi kapcsolatok vagy barátságok ápolása során.
Ha azonban a valódi feladatok teljesítésére valamiért képtelenek vagyunk, akkor továbbra is a flow ábrándját tudatunkba vetítő pótszerekhez kell folyamodnunk.

A kisgyerekek még spontán módon élik át a flow-t, a környezetükben azonban a lehetőségek és a képességek nemigen vannak összhangban, és ezért a nagyobb komplexitásra való törekvés elsorvad.
Kevés felnőtt mutat jó példát a nehezebb, önmagukban is érdekes feladatok által kínált tevékenységek vállalására.
 

A túlságosan egyhangú és bizonytalan környezet általában nem nyújt a gyerekeknek elegendő alkalmat felfedezésekre és tanulásra, ezért a legtöbben lassan elveszítik a flow rendszeres átélésének képességét.
Mivel a családjukban, az iskolában és maguk körül mindenütt azt tapasztalják, hogy az unalom és az aggódás normális állapotnak számít, előbb-utóbb lemondanak a kíváncsiság, az érdeklődés, az új lehetőségek felfedezésének örömeiről s rászoknak a passzív szórakozás formáira.
Azok a tizenévesek, akik flow-t tapasztaltak, több boldogságról számolnak be, és adottságaikat is jobban képesek továbbfejleszteni. azok a felnőttek, akik gyakrabban élik át a flow-t, tovább tudnak dolgozni, és kevésbé sújtják őket a stresszel összefüggő betegségek

Ha nem vagyunk képesek a flow-ra, csak passzív és egyszerű tevékenységet végzünk, az életünket előbb-utóbb zűrzavar, kudarc és csalódás fogja uralni. Akiben viszont megvan a készsége a
flow élményére, a komplexebb tevékenységi formák folyamán olyan személyiségekké fejlődhetnek, akik a kezdetben kaotikusnak tűnő hétköznapi eseményeket képesek tartalmassá alakítani. Eközben nem csupán a saját életükben lelnek örömöt, hanem az egész emberiség komplex fejlődéséhez is hozzájárulhatnak.