II. rész
Ugyanaz az energia, amely gondolkodásunk, tetteink és kapcsolataink korlátait létrehozza a szabadság forrásává válhat.
Életvezetésünk irányításával lehetőségünk lesz eldönteni, hogyan, milyen hangnemben beszéljünk, hogyan, milyen attitűddel végezzük kötelességeinket, hogyan étkezzünk, pihenjünk, illetve hogyan cselekedjünk az élet egyéb helyzeteiben.
Azok az emberek, akik kötelességeiket az anyagi természet kötőerőitől való kapcsolattól megszabadulva... elszántsággal és lelkesedéssel végzik, és siker és kudarc esetén egyaránt rendíthetetlenek maradnak (mivel mentesek a ragaszkodásoktól), a jóság minőségében cselekszenek.
Mindazok a cselekvők, akik a tettekhez és azok gyümölcseihez ragaszkodva élvezni akarják az életet, a szenvedélyes cselekvők. Személyes vágyaik általában elvakítják őket, ... az öröm és a bánat befolyása jellemző rájuk.
A lustaság, mogorvaság, halogatás a tudatlanság hatásának jellemzői.
Előírt feladataink kötelességszerű végrehajtása a jóság minőségébe tartozik. E tetteket az érzékek más irányú ösztönzése ellenére is pusztán azért végezzük, mert azoknak úgy kell lenniük.
Az önfegyelmezés - amely a test, a beszéd és a gondolatok szintjén valósítható meg - nagy szerepet játszhat jellemünk tisztításában, önvalónk megértésében.
A test fegyelmezését a külső és a belső tisztaság fenntartása, az egyszerűség, a szexuális önkontroll és az erőszak nélküliség alkotja.
Fontos összetevője Isten. a lelki vezetők, és a szülők mély tisztelete.
A fegyelmezett beszéd azt jelenti, hogy az ember igazmondó, kedvesen, jó szándékúan beszél, szavaival nem zaklat fel másokat, és rendszeresen idézi a hiteles szentírásokat (a transzcendentális irodalom szemével lát).
Az elme fegyelmezését a helyzetünkkel való elégedettség, az egyszerűség, a komolyság, az önfegyelem és a létünk illetve életünk tisztítására tett törekvés jelenti. Ennek lényege, hogy az elménket nem engedjük belegabalyodni az anyagi világ vonzó és taszító erőinek szövevényébe.
A jóság minőségének előnyben részesítésével, jellemzőinek gyakorlásával a tudatunk tisztává, az érzékeink ragaszkodás nélkülivé válnak. Segítségével számos kedvező tulajdonság fejlődik ki bennünk. Ezek között említendő az elme és az érzékek kontrollja, a tolerancia, az egyensúly és harmónia, a megkülönböztető képesség, az előírt kötelességekhez való ragaszkodás, az igazmondás, a könyörületesség, az elégedettség, a nagylelkűség, a lelki tudást közvetítő szentekbe, bölcsekbe vetett hit, alázatosság és az önmagunkból merített öröm.
(Dr. Tóth-Soma László)
Életvezetésünk irányításával lehetőségünk lesz eldönteni, hogyan, milyen hangnemben beszéljünk, hogyan, milyen attitűddel végezzük kötelességeinket, hogyan étkezzünk, pihenjünk, illetve hogyan cselekedjünk az élet egyéb helyzeteiben.
Azok az emberek, akik kötelességeiket az anyagi természet kötőerőitől való kapcsolattól megszabadulva... elszántsággal és lelkesedéssel végzik, és siker és kudarc esetén egyaránt rendíthetetlenek maradnak (mivel mentesek a ragaszkodásoktól), a jóság minőségében cselekszenek.
Mindazok a cselekvők, akik a tettekhez és azok gyümölcseihez ragaszkodva élvezni akarják az életet, a szenvedélyes cselekvők. Személyes vágyaik általában elvakítják őket, ... az öröm és a bánat befolyása jellemző rájuk.
A lustaság, mogorvaság, halogatás a tudatlanság hatásának jellemzői.
Előírt feladataink kötelességszerű végrehajtása a jóság minőségébe tartozik. E tetteket az érzékek más irányú ösztönzése ellenére is pusztán azért végezzük, mert azoknak úgy kell lenniük.
Az önfegyelmezés - amely a test, a beszéd és a gondolatok szintjén valósítható meg - nagy szerepet játszhat jellemünk tisztításában, önvalónk megértésében.
A test fegyelmezését a külső és a belső tisztaság fenntartása, az egyszerűség, a szexuális önkontroll és az erőszak nélküliség alkotja.
Fontos összetevője Isten. a lelki vezetők, és a szülők mély tisztelete.
A fegyelmezett beszéd azt jelenti, hogy az ember igazmondó, kedvesen, jó szándékúan beszél, szavaival nem zaklat fel másokat, és rendszeresen idézi a hiteles szentírásokat (a transzcendentális irodalom szemével lát).
Az elme fegyelmezését a helyzetünkkel való elégedettség, az egyszerűség, a komolyság, az önfegyelem és a létünk illetve életünk tisztítására tett törekvés jelenti. Ennek lényege, hogy az elménket nem engedjük belegabalyodni az anyagi világ vonzó és taszító erőinek szövevényébe.
A jóság minőségének előnyben részesítésével, jellemzőinek gyakorlásával a tudatunk tisztává, az érzékeink ragaszkodás nélkülivé válnak. Segítségével számos kedvező tulajdonság fejlődik ki bennünk. Ezek között említendő az elme és az érzékek kontrollja, a tolerancia, az egyensúly és harmónia, a megkülönböztető képesség, az előírt kötelességekhez való ragaszkodás, az igazmondás, a könyörületesség, az elégedettség, a nagylelkűség, a lelki tudást közvetítő szentekbe, bölcsekbe vetett hit, alázatosság és az önmagunkból merített öröm.
(Dr. Tóth-Soma László)
