A közelgő halottak napja az Isteni Irgalmasság felé fordítja figyelmünket.
A világi igazságszolgáltatás előtt álló, felelőtlen tetteik miatt bűnhődő lelkek hozzátartozóinak segítségkérése engesztelő imák és szeretetcselekedetek felajánlására hív bennünket.
Böjte Csaba a halott szeretteinkért és bűneik következményeivel szembesülő szenvedő lelkekért való imádságról így ír.
- Kimenni a temetőbe, szeretteink sírja mellett imádkozni, döbbenten megállni a megmásíthatatlan igazság előtt mindannyiunknak hatalmas lecke, megrázó tanulság.
Fájlaljuk, hogy nincsenek közöttünk. Fontos, hogy az elmúlás tényére gondoljon a mai ember.
A sír mellett érzed, hogy semmi sem biztos, csak az Úr irántunk való végtelen szeretete: "A hegyek megmozdulhatnak, a halmok táncra perdülhetnek, de az én szeretetem nem hagy el soha!" [Iz 54,10] - mondja neked is a Szentírás által az élő Isten! Egyszerű létünk azt jelenti, hogy Ő szeret minket. Anyánk méhében ő ajándékozta nekünk talentumainkat, készségeinket; csetlő-botló lépteinket gondviselő jóságával ő vezetgette, bíznunk kell benne, és abban, hogy a földi élet a sírhantnál nem ér véget.
A pislákoló mécses mellett hagyod, hogy ezek a gondolatok átfolyjanak rajtad. Megnyugszol: békesség, öröm, szeretet és fény tölti el a szívedet.
- Valójában nemcsak a halottaink miatt jó, ha kimegyünk a temetőbe, hanem saját magunk miatt is, mert az élet mindennapi gondjai, örömei, fájdalmai közepette hajlamosak vagyunk megfeledkezni e világ kérlelhetetlen igazságáról, és a végső dolgokról nem erőst gondolkodunk. Lukács evangéliumának sorai jutnak eszembe: "Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek a tobzódásban és a részegségben, az élet gondjai között és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen." [Lk 21,34]
Állsz a sírok között, pislákolnak a kis gyertyák, lehull mindenről a fátyol, és lelked mélyén érzed a nagy igazságot: mindaz, amiért az ember töri, hajtja magát, mulandó....
A hideg zimankós novemberi délután lelkedben felszakadhat a homály, és megvilágosodhatsz: csak a Jóisten által felkínált maradandó, örök értékekért érdemes élin és dolgozni, mert
"mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de a lelke kárát vallja?" [Mt 16,26]
- Anyánk, az egyház azt tanítja, hogy ha a halottak napjától nyolc napon keresztül valaki temetőt vagy templomot látogat, gyón, áldozik, teljes búcsút nyerhet, amit felajánlhat a tisztítótűzben szenvedő szeretteiért.
A világi igazságszolgáltatás előtt álló, felelőtlen tetteik miatt bűnhődő lelkek hozzátartozóinak segítségkérése engesztelő imák és szeretetcselekedetek felajánlására hív bennünket.
Böjte Csaba a halott szeretteinkért és bűneik következményeivel szembesülő szenvedő lelkekért való imádságról így ír.
- Kimenni a temetőbe, szeretteink sírja mellett imádkozni, döbbenten megállni a megmásíthatatlan igazság előtt mindannyiunknak hatalmas lecke, megrázó tanulság.
Fájlaljuk, hogy nincsenek közöttünk. Fontos, hogy az elmúlás tényére gondoljon a mai ember.
A sír mellett érzed, hogy semmi sem biztos, csak az Úr irántunk való végtelen szeretete: "A hegyek megmozdulhatnak, a halmok táncra perdülhetnek, de az én szeretetem nem hagy el soha!" [Iz 54,10] - mondja neked is a Szentírás által az élő Isten! Egyszerű létünk azt jelenti, hogy Ő szeret minket. Anyánk méhében ő ajándékozta nekünk talentumainkat, készségeinket; csetlő-botló lépteinket gondviselő jóságával ő vezetgette, bíznunk kell benne, és abban, hogy a földi élet a sírhantnál nem ér véget.
A pislákoló mécses mellett hagyod, hogy ezek a gondolatok átfolyjanak rajtad. Megnyugszol: békesség, öröm, szeretet és fény tölti el a szívedet.
- Valójában nemcsak a halottaink miatt jó, ha kimegyünk a temetőbe, hanem saját magunk miatt is, mert az élet mindennapi gondjai, örömei, fájdalmai közepette hajlamosak vagyunk megfeledkezni e világ kérlelhetetlen igazságáról, és a végső dolgokról nem erőst gondolkodunk. Lukács evangéliumának sorai jutnak eszembe: "Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek a tobzódásban és a részegségben, az élet gondjai között és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen." [Lk 21,34]
Állsz a sírok között, pislákolnak a kis gyertyák, lehull mindenről a fátyol, és lelked mélyén érzed a nagy igazságot: mindaz, amiért az ember töri, hajtja magát, mulandó....
A hideg zimankós novemberi délután lelkedben felszakadhat a homály, és megvilágosodhatsz: csak a Jóisten által felkínált maradandó, örök értékekért érdemes élin és dolgozni, mert
"mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de a lelke kárát vallja?" [Mt 16,26]
- Anyánk, az egyház azt tanítja, hogy ha a halottak napjától nyolc napon keresztül valaki temetőt vagy templomot látogat, gyón, áldozik, teljes búcsút nyerhet, amit felajánlhat a tisztítótűzben szenvedő szeretteiért.
Tapasztaljuk, hogy az irgalmas szeretet bűnöket töröl el.
Talán egy példa segítségével könnyebb megérteni ezt. Valaki ittasan autót vezet, karambolozik, egy ártatlan ember halálát okozza. Ha komolyan megbánja bűnét, elhatározza, hogy többé nem vezet autót, ha alkoholt fogyasztott, akkor Isten megbocsát neki, de ezzel nem lehet meg nem történtté tenni a vétkét: hatalmas fájdalmat okozott másoknak, akik talán elveszítettek egy édesapát, egy családfenntartót. És felelőtlen tettének következményét egy életen át hurcolni kénytelenek. Bűnének következményei tovább élnek, tovább gyűrűznek, már nem függenek akaratától, tehát nem szűnnek meg bűnbánattal. Az egyház ezért a bűnbocsánat feltételeként szabja a vezeklést. A vétkes ha lehetséges, konkrét tettekkel igyekezzen helyrehozni a kárt, például anyagilag, lelkileg támogassa a bajba jutott családot, ha másként nem lehetséges, imádkozzon értük, tegyen jót, és
Talán egy példa segítségével könnyebb megérteni ezt. Valaki ittasan autót vezet, karambolozik, egy ártatlan ember halálát okozza. Ha komolyan megbánja bűnét, elhatározza, hogy többé nem vezet autót, ha alkoholt fogyasztott, akkor Isten megbocsát neki, de ezzel nem lehet meg nem történtté tenni a vétkét: hatalmas fájdalmat okozott másoknak, akik talán elveszítettek egy édesapát, egy családfenntartót. És felelőtlen tettének következményét egy életen át hurcolni kénytelenek. Bűnének következményei tovább élnek, tovább gyűrűznek, már nem függenek akaratától, tehát nem szűnnek meg bűnbánattal. Az egyház ezért a bűnbocsánat feltételeként szabja a vezeklést. A vétkes ha lehetséges, konkrét tettekkel igyekezzen helyrehozni a kárt, például anyagilag, lelkileg támogassa a bajba jutott családot, ha másként nem lehetséges, imádkozzon értük, tegyen jót, és
Isten kegyelmével, gondviselő jóságával pótolja azt, amire ő emberileg képtelen.
Hogyan kapcsolódik ez a halottainkhoz? A bűnét megbánó bűnös, ha meghalt, a tisztítótűzben vezekel. A latin "indulgentia" - elengedés - szóból származik a "búcsú" kifejezés, és arra utal, hogy az Isten az egyház imái és szeretetcselekedetei által elengedi a hosszú ideig tartó szenvedést, amit az elhunytak éreznek, miután szembesültek elkövetett tetteik következményeivel. A tisztulás állapotában lévő lelkeknek imáinkkal segíthetünk abban, hogy a mennybe jussanak. A magyar "búcsú" kifejezés arra utal, hogy az ember búcsút vesz a reá váró büntetéstől, mert Jézus Krisztus és parányi mértékben mi is, érette imádkozó, temetőbe zarándokló testvérei átvállaltuk tettei következményeit.
Hogyan kapcsolódik ez a halottainkhoz? A bűnét megbánó bűnös, ha meghalt, a tisztítótűzben vezekel. A latin "indulgentia" - elengedés - szóból származik a "búcsú" kifejezés, és arra utal, hogy az Isten az egyház imái és szeretetcselekedetei által elengedi a hosszú ideig tartó szenvedést, amit az elhunytak éreznek, miután szembesültek elkövetett tetteik következményeivel. A tisztulás állapotában lévő lelkeknek imáinkkal segíthetünk abban, hogy a mennybe jussanak. A magyar "búcsú" kifejezés arra utal, hogy az ember búcsút vesz a reá váró büntetéstől, mert Jézus Krisztus és parányi mértékben mi is, érette imádkozó, temetőbe zarándokló testvérei átvállaltuk tettei következményeit.
Amikor megvalljuk a hitvallásban, hogy hiszünk a szentek közösségében,
az azt jelenti, hogy hiszünk abban, hogy nemcsak a kanonizált szentek,
hanem minden üdvözült lélek egy nagy szellemi közösségben van, tudunk
segíteni egymásnak. Ahogyan mi is, a vándorló egyház tagjai tudunk
imádkozni elhunyt szeretteinkért, hiszem, hogy fordítva is igaz, az
üdvözült lelkek is imájukkal, jóságukkal könnyebbé, eredményesebbé
tehetik a mindennapi küzdelmeinket.
